A mesterséges általános intelligencia elavulttá teheti a kormányzati korrupciót?

A közelmúltban egy barátom, aki erősen vágyott arra, hogy változást hozzon a világban, és mélyen érdeklődött a társadalom politikai jövője iránt – egy paradox és provokatív kérdést tett fel nekem: „Hogyan lehet a korrupciót az állam szolgálatába állítani?” Első pillantásra ellentmondásosnak tűnik az a gondolat, hogy a korrupciót az állam javát szolgáló eszközként használják fel, de fontos kérdést vet fel a modern társadalmakban a kormányzás természetével és a közjó elérésének megközelítéseivel kapcsolatban.

Ezek az elmélkedések azonban egy másik, érdekesebb gondolathoz vezettek: a virágzó társadalom felépítéséhez mindenki számára az a legjobb út, ha a gazdasági növekedést és a környezetvédelmet egyenlő célként integráljuk, és ezeket a feladatokat a hamarosan megjelenő technológiákra ruházzuk át. Meggyőződésem, hogy csak a mesterséges általános intelligencia (AGI) tudja megbízhatóan és hatékonyan kezelni e két alapvető cél elérését a jövőben.

De kezdjük a korrupcióval, amely az egyik legmélyebben gyökerező probléma a különböző országokban. A korrupció mind a demokratikus, mind a tekintélyelvű rendszerekben, a magas és alacsony fejlettségű nemzetekben egyaránt megtalálható. Párhuzamos hatalmi struktúraként működik, ahol a személyes érdekek felváltják a közérdekeket és torzítják a demokratikus elveket. A kutatásbanKorrupció és kormányzás: okok, következmények és reform , Susan Rose-Ackerman és Bonnie J. Palifka hangsúlyozzák, hogy a korrupció még az igazságosság és az átláthatóság fenntartását hivatott struktúrákba is beszivárog, aláássa az intézményekbe vetett közbizalmat – ez a jelenség számos országban, például Oroszországban, Kínában és Észak-Koreában is megfigyelhető.

A Transparency International, amely kiadja a Korrupciós észlelési index évente , megerősíti, hogy a korrupció elleni küzdelem továbbra is sürgető kérdés globális szinten. A korrupcióellenes szervezetek és reformerek erőfeszítései ellenére a korrupció gyakran a politikai rendszerek tartós és elkerülhetetlennek tűnő része marad.

Érdemes megjegyezni, hogy a történelemben voltak kísérletek a „menedzselt” korrupcióra, ahol a hatóságok ahelyett, hogy teljesen felszámolták volna, a káros hatások minimalizálására törekedtek. Például egyes tekintélyelvű rendszerekben a korrupciót tolerálják, mint az elit lojalitásának és a rendszer stabilitásának fenntartását. Michael Johnston, könyvében Korrupciós szindrómák: gazdagság, hatalom és demokrácia , a korrupció jelenségét tárja fel, és azzal érvel, hogy az ilyen „menedzselt” korrupció átmenetileg segíthet a stabilitás fenntartásában, de végső soron elmélyíti a társadalmi egyenlőtlenséget és hosszú távon növeli a lakosság elégedetlenségét.

Röviden: a korrupciót nem lehet hasznossá tenni, mivel a „hasznos” korrupció eszméje több alapvető kérdésbe ütközik:

• Etikai ellentmondások. A korrupció legalizálása vagy állami célokra való felhasználása aláássa az igazságosság és az egyenlőség elvét. Egy ilyen rendszer sebezhetővé válik, és elveszti legitimitását.

• Gazdasági eredménytelenség. A korrupció erőforrás-pazarláshoz vezet, és csökkenti a kormányzati gazdálkodás hatékonyságát.

• Társadalmi egyenlőtlenség . A korrupció elmélyíti a társadalmi megosztottságot, mivel az összes polgár életének javítására szolgáló forrásokat az egyének egy szűk csoportjának javára irányítják át.

  
  

Beszélgetésünk érdekes aspektusa, hogy az emberiség számára ideális gazdasági modellnek ötvöznie kell a fenntartható gazdasági fejlődést a környezetvédelemmel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a fenntartható fejlődési céljai révén ( SDG-k ), hangsúlyozza, hogy csak a kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági növekedés javíthatja a bolygó életminőségét, miközben minimálisra csökkenti a környezeti hatásokat.

Itt tehát döntő szempont a gazdasági növekedés és a környezeti célok integrálása, amelyet a modern tudósok és kutatók már a hosszú távú jólét egyetlen útjának tartanak. Jeffrey D. Sachs közgazdász könyvében A fenntartható fejlődés kora , azzal érvel, hogy egy társadalom boldogsága nemcsak a GDP növekedésén, hanem a környezeti fenntarthatóság szintjén, a levegő és a víz minőségén, a zöldterületekhez való hozzáférésen és a társadalmi egyenlőségen is mérhető. E tényezők kombinációja elősegíti egy olyan társadalom létrehozását, amelyben minden egyén a közös jólét részének érzi magát, miközben a környezet életképes marad a jövő generációi számára.

De mi köze ehhez az AGI-nek, a technokráciának és a közelgő technológiai forradalomnak? A korrupcióval és a fenntartható fejlődés kihívásaival kapcsolatos fenti következtetések fényében egyértelmű, hogy a hagyományos, emberi döntéseken alapuló gazdálkodási modellek gyakran nem képesek hatékonyan kezelni a fenntartható növekedés kérdéseit. Sajnos az emberek önmagukban nem tudnak teljes mértékben segíteni az embereken. A modern technológiák, különösen a mesterséges intelligencia rugalmasabb és precízebb megoldásokat kínálhatnak.

Azzal érvelek, hogy az AGI képes lesz a gazdaság irányítására azáltal, hogy egyensúlyt teremt a gazdasági növekedés és a környezeti fenntarthatóság között. A könyvben Élet 3.0: Embernek lenni a mesterséges intelligencia korában Max Tegmark megjegyzi , hogy az AGI hatalmas mennyiségű statisztikai adat feldolgozására lesz képes, amelyre lényegében a gazdaság épül – adatelemzésre és -értelmezésre. Úgy működik, mint A második gépkorszak Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee hangsúlyozzák, hogy a mesterséges intelligencia képes átalakítani a társadalmi és gazdasági folyamatok irányítását, segítve az emberi gyengeségek és elfogultságok hatásának csökkentését.

Számomra ez azt jelenti, hogy az AGI a jövőben hatékonyan tud forrásokat allokálni a közjó szolgálatába, figyelembe véve a társadalom és bolygónk környezetének jelenlegi és hosszú távú szükségleteit. Úgy gondolom, hogy az AGI fejlesztése megnyitja az utat egy technokrata kormányzási modell előtt, ahol a gazdaság nemcsak a növekedés eszközévé válik, hanem a társadalmi boldogság és jólét feltételeinek megteremtésére összpontosító rendszerré.

Végezetül úgy gondolom, hogy az emberiség legjobb útja nem a korrupció állami szükségletekhez való adaptálásában rejlik, hanem a fejlett technológiákon alapuló fenntartható fejlődésre való törekvésben. A korrupció még akkor is, ha „ellenőrzés alatt áll”, aláássa az intézményekbe vetett bizalmat, lassítja a fejlődést és elmélyíti az egyenlőtlenséget. A „hasznos” korrupció keresése helyett az emberiségnek azokra a technológiákra kell összpontosítania, amelyek hosszú távú gazdasági növekedést biztosíthatnak, miközben előmozdítják a környezetvédelmet is – olyan kulcsfontosságú szempontokat, amelyektől a jövő generációinak jóléte függ.

A mesterséges általános intelligencia (AGI) fejlesztése lehet ennek a haladásnak a kiindulópontja. Az AGI-ben megvan a lehetőség arra, hogy a hatékonyság és az átláthatóság új szintjét hozza a kormányzásba, ahol a hagyományos problémák, például a korrupció megszűnnének, mivel minden folyamat a közjóra irányulna. Ezenkívül az AGI a gazdasági fejlődés és a természeti erőforrások megőrzése közötti egyensúly megteremtésének eszközévé válhat. Egy olyan világban, ahol a fenntartható gazdálkodás elengedhetetlen a bolygó életének lehetőségéhez, egy ilyen modell megoldást és mentőövet jelenthet a jövő generációi számára.

Az olyan globális kihívásokkal szemben, mint az éghajlatváltozás és a természeti erőforrások kimerülése, egyértelmű, hogy csak a gazdasági és környezetvédelmi célok összehangolása teremt majd harmonikus jövőt. Az AGI által irányított fenntartható fejlődés hosszú távú stabilitást biztosíthat, amelyben mind a közjólét, mind a környezet megőrződik a jövő generációinak érdekében. Így az AGI egy teljesen új kormányzási paradigmát kínálhat az emberiségnek, ahol a korrupció elavulttá válik, és a folyamatos gazdasági növekedés a környezetvédelemmel együtt a társadalom egésze boldogságának és jólétének szilárd alapot képezi.