Még ha nem is arra tervezték őket, hogy nyereséget kínáljanak, a kriptovaluták nagyszerű eszközt jelenthetnek erre. Nemcsak professzionális kereskedők vannak a közelben, hanem egész platformok és módszerek, amelyeket valóban erre építettek, vagy amelyeket hagyományos pénzügyekből importáltak, itt is alkalmazhatók. Az arbitrázs az egyik ilyen módszer.
A hagyományos befektetéseknél ez az a gyakorlat, hogy ugyanazon eszköz árkülönbségeit használják ki a különböző piacokon. Például, ha egy vállalat részvényei olcsóbbak az egyik tőzsdén, és drágábbak a másikon, akkor az arbitrázs kereskedő az alacsonyabb áron vásárolja meg a részvényt, és azonnal eladja a magasabb áron, hogy profitot termeljen. Ez a folyamat segít megőrizni az árak konzisztenciáját a piacokon, és alacsony kockázatú kereskedési stratégiának tekintik, mivel szinte egyidejű vételt és eladást foglal magában.
Ezt a koncepciót egy apróságban összefoglalhatjuk: vásároljon olcsón, adjon el magasan – amilyen gyorsan csak tud. Természetesen ez a kriptovalutákra is vonatkozik. A kereskedők (vagy tényleg bárki) alacsonyabb áron vásárolnak egy bizonyos kriptovalutát vagy tokent az egyik tőzsdén (centralizáltan vagy decentralizáltan), majd magasabb áron adják el egy másikon, profitálva az áreltérésből.
A kriptovaluták ára tőzsdénként változhat olyan tényezők miatt, mint a likviditás, a kereskedési volumen és a regionális kereslet különbségei. Például, ha az egyik tőzsdén kevesebb vevő vagy eladó van egy adott érmére, az ár valamivel alacsonyabb vagy magasabb lehet, mint egy másik, aktívabb kereskedésű tőzsdén. Ezenkívül a piaci hatékonyság hiánya és az árfrissítések késése is átmeneti árkülönbségekhez vezethet.
Ezen árkülönbségek kihasználása érdekében a kereskedő több tőzsdét is felügyelhet olyan eszközök vagy platformok segítségével, amelyek valós idejű árakat összesítenek. Ezek az eszközök, nevezetesen a kriptoár-összesítők, a kereskedési robotok és az arbitrázs-specifikus platformok lehetővé teszik a kereskedő számára, hogy gyorsan észrevegye, hol adnak el egy kriptovalutát az egyik tőzsdén olcsóbban, a másikon pedig többet. Gyors cselekvéssel a kereskedő alacsonyabb áron vásárolhatja meg az érmét, és magasabb áron adhatja el, profitálva a különbözetből.
Érdemes azonban megemlíteni, hogy a kézi arbitrázs ritka: a kereskedők általában botokat használnak (gyorsabbak, mint az emberek), hogy a nevükben kereskedjenek. Az arbitrázslehetőségek, különösen az aktív piacokon, nagyon gyorsan, gyakran ezredmásodperceken belül bezáródnak, és az emberek nem tudják elkapni őket.
Hogy egy gyors forgatókönyvet készítsünk körülötte, mondjuk a natív érmét
Természetesen nincs olyan, hogy ingyen ebéd. Bár a kriptográfiai arbitrázs nyereséges lehet, néhány nem túl sima dolgot meg kell fontolni. Az egyik fő kihívást a tranzakciós díjak jelentik. Amikor érméket mozgatnak a tőzsdék között, a kereskedőknek gyakran díjat kell fizetniük mind a tranzakcióért, mind a kereskedésért. Ha ezek a díjak magasak, akkor az árkülönbözetből beemészthetik, vagy akár ki is számolhatják a hasznot. Emellett a hálózat torlódása késleltetheti a pénzátutalást, és mire a kriptovaluta eléri a másik tőzsdét, az árkülönbség már bezárult, így alig vagy egyáltalán nem marad profit.
Valójában ez egy másik kockázat: az áringadozás. A kriptovaluták ára gyorsan, néha másodperceken belül változhat. Ha a piac hirtelen elmozdul, miközben egy kereskedő éppen az érméinek átutalását vagy kereskedését végzi, akkor a vártnál alacsonyabb áron értékesíthet, ami veszteséget okozhat. Ezenkívül fennáll a cserével kapcsolatos problémák kockázata, mint például a kifizetési korlátok, technikai problémák, vagy akár annak lehetősége, hogy a tőzsde befagyasztja a pénzeszközöket (ha az központosított), amelyek mindegyike bonyolíthatja az arbitrázs folyamatát.
Ennek a kockázatnak az aktív piacokon való csökkentése érdekében az arbitrázsok (vagy inkább botok) először mindkét kereskedést bonyolítják le, majd az alapokat átutalják a tőzsdék között. Így nem kell átutalniuk minden kereskedés után, hanem egyszerre több ügyletből összesített összeget utalhatnak át.
A decentralizált tőzsdékben (DEXE-k) az arbitrázs pozitív hatást gyakorolhat a piacra azáltal, hogy hozzájárul annak hatékonyságához. Amikor a kereskedők arbitrázst folytatnak, segítenek bezárni a DEX-ek közötti árréseket, így hatékonyan egységesebbé teszik a kriptovaluták árait a tőzsdék között. Ez a folyamat előnyös a piac számára azáltal, hogy az árakat minden résztvevő számára igazságosabbá teszi.
Emellett a decentralizált tőzsdéken (DEXE-k) alkalmazott arbitrázs kulcsfontosságú előnyöket kínál a központosított központokkal (CEXE-kkel) szemben, különösen az átláthatóság és a felhasználói felügyelet tekintetében. A DEX-eken a kereskedők megtartják eszközeik őrzését, így nincs szükség egy központosított entitásra, ami kockázatot jelenthet a CEX-ekben. A DEXE-ek nyílt hálózatokon is működnek, biztosítva, hogy minden kereskedés és ár nyilvánosan látható legyen, ami nagyobb átláthatóságot tesz lehetővé, és csökkenti a platform általi piaci manipuláció esélyét.
Nincs olyan központi hatóság a DEX-eknél, amely leállíthatná a pénzkivonásokat vagy korlátozná a hozzáférést, nagyobb szabadságot és biztonságot kínálva az arbitrázsok számára. Minél decentralizáltabbak, annál nagyobb autonómiát kaphatnak a felhasználók. Például,
Fő DEX-ünk,
A fentieket figyelembe véve, bár elméletben az arbitrázs alacsony kockázatú stratégia lehet, ezek a tényezők fontossá teszik a kereskedők számára, hogy gyorsan cselekedjenek, és gondosan kiszámítsák a potenciális nyereséget, miután minden költséget, cserefeltételt és kockázatot figyelembe vettek. Fontos, hogy saját maga végezzen kutatást, mint mindig a kriptográfia esetében!
Kiemelt vektorkép – vectorjuice /